Nemlétező tüntetők százezrei a Parlament épülete előtt
Elmélkedésnapló - 2009. november 14.
Kedves Barátaim! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Eljött végre a történelmi pillanat, hogy elismerjük egy eddig méltánytalanul elfeledett népcsoport érdekképviseleti jogát: tudniillik a nemlétező emberekét! Mert mondjuk ki, igazságtalan, hogy egy demokratikus államban a nemlétező emberek ne kaphassák meg a rájuk hivatkozás mértékében az ország irányítását!
Ahogy azt nevük is mutatja, a nemlétező emberek is emberek! Kötelességünk állami támogatásban részesíteni a nemlétező történelem, a nemlétező kultúra ápolását! Kötelességünk megjeleníteni a nemlétező nyelvet a hivatalokban, az iskolai oktatásban! Mi több, mindenhol, ahol a nemlétező emberek az ország immanens többségét alkotják, következetesen kell érvényesítenünk a létező lakossággal szemben a nemlétező politikai akaratot!
Egyszer és mindenkorra elég volt a nemlétező meghurcoltatásból! Nem ismétlődhet meg hazánkban a nemlétező népirtás!
Hölgyeim és Uraim! Ez az ügy többé nem tűr halasztást! Most is, ahogy e szavakat kimondom, nemlétező emberek százezrei tüntetnek parlamentünk előtt, hogy hősies kiállásról tegyenek tanúbizonyságot az évszázados nemlétező elnyomással szemben! Kérem Önöket, támogassuk őket nemlétező törekvéseikben!
Nemlétező tüntetők százezrei a Parlament épülete előtt
*************************************************************************************************************************
Oak Alley, 2009.
A Tölgyfa Sétányon
Van abban valami
szomorú és fáradt,
az örökkévalóságnak
ültetni a fákat.
Hirdeti a kert majd,
mit kertésze feledett:
csak egyetlen lány volt,
kit szívéből szeretett.