Elmélkedésnapló - 2008. augusztus 7.

" Mai szabadságunk a sorozatgyártáson nyugszik, amely megfoszt bennünket az eltérő vágyak lehetőségétől, a ló szabadsága ez, amelyet szerszámai egyetlen útra terelnek. Istenem, hát, miben vagyok szabad? Abban, hogy mehetek előre a hivatalnokok kijelölte csapáson! Nem túl eredeti dolog nyomába eredni egy mai Babbittnak [Lewis Sinclair regényhőse - Rpat], végignézni, ahogy megveszi a reggeli újságját, megemészti a készen kapott gondolatot (a halász vagy a hegyi ember maga teremti meg az övét), választ három vélemény közül, mivel hármat kínáltak fel neki, utána percenként tizenegyszer hetedfordulatot teker egy-egy csavaron, amely elégördül a szalagon, majd elmegy a megszokott drugstore-jába, ahol a rabszolgafegyelem a legcsekélyebb egyéni kívánság teljesítését is megtiltja, elkísérhetjük a moziba, ahol Zanuck úr [a 20th Century Fox filmstúdió igazgatója - Rpat] zúdítja rá a maga diktatórikus ostobaságát, végül végignézhetjük, amint nyugovóra tér hites felesége mellett, vagy szabadnapjain vele mehetünk a baseballmeccsre. De senkit nem döbbent meg ez a szörnyű szabadság, amely csak a nemlétezés szabadsága. Igazi szabadság csak alkotó cselekvésben létezhet. A halász, akinek ösztöne irányítja munkáját, szabad. A szobrász, aki kifaragja a maga képmását, szabad. Viszont az csak a szabadság karikatúrája, amikor azt hiszem, szabad vagyok, mert választhatok a General Motors négy autómárkája vagy Zanuck három filmje között. Vagy a drugstore tizenkétféle ételéből. Ez a szabadság csak abban áll, hogy kiválasztok egy terméket néhány univerzálisan egyforma típustermék közül. Az elítéltnek megadom a lehetőséget: válasszon, karóba húzzák-e vagy inkább felakasszák, és álmélkodom, mennyire szabad! Gyorsan ide a sakkjáték szabályait, hogy végre improvizálhassak! Gyorsan utakat ide, hogy elindulhassak valamerre!

Az egyenlőség? Csak a katalánok által meghatározott anarchista doktrína keretében tudom világosan elképzelni. Végeredményben nem lehet más, és nem is más, mint az egyén elnyomása a tömeg által: Einstein a postahivatalban sorba áll a fekete segédmunkások mögött. Készen állok elfogadni ezt az eszményt, de hát ezt még Ön sem fogadja el. Végső soron ha elgondolkodik ezeken a szavakon, rájön, hogy az ön egyenlősége alapvető ellentmondásba kerül az ön szabadságával. Vagy abban áll a szabadságom, hogy mindenkihez hasonlítok, és akkor megfosztanak mindattól, ami másoktól megkülönböztet: levágják az ember lábait, aztán hagyják, menjen szabadon oda, ahová akar. Vagy pedig a szabadságom a különbözőségemben rejlik. Ebben az esetben viszont már nem tudom meghatározni az egyenlőséget. Tudom, mit jelent, hogy két háromszög egyenlő nagyságú. De nem tudom, hogy lehet egy háromszög egyenlő egy almával. Az egyenlőség csak olyan dolgoknál érvényes, amelyek összehasonlíthatók. Egyenlőség és Szabadság igazán csak a termeszbolyban egyeztethető össze egymással. Ha létrehozzuk a típusrobotot, az szabad és egyenlő is lesz egyszerre. Felszabadíthatjuk a termeszt, bizonyára nem fog botrányt rendezni. Siet vissza a rabszolgaságába. Azok a fekete rabszolgák, akiket Afrikában kiváltottunk, visszatértek gazdájukhoz.

Ugyanakkor a legfogósabb problémákat a Testvériség veti fel. Ön azt a jóindulatú közönyt nevezi Testvériségnek, amikor senkit sem érdekel igazán a másik. Nos, én csak ott találkoztam igazi testvériséggel, ahol egyfajta családias hierarchia működött. Ott az emberek gyengéd szeretettel mondták egymásnak, hogy 'kedves öcsém' vagy 'kedves bátyám'.

Társak közötti igaz testvériséggel csak Daurat alatt vagy a háborúban találkoztam. Ott, ahol az emberek valami másnak voltak alávetve, mint saját maguknak, egymástól függtek, és olyan hierarchikus rendet alkottak, akár egy fa sejtjei. Az emberek csak abban lehetnek testvérek, ami túlmutat rajtuk: családi vallásban, nemzetségben, hazában. De ami túlmutat rajtuk, az megszervez, és eltörli az egyenlőséget. Egyenlőség csak a közös transzcendens mértékben van, kétségkívül csak abban határozható meg. Közlegény és százados egyenlő a nemzetben. Azt mondhatnánk, hogy a testvériségnek feltétele ez a fajta egyenlőtlenség.

Az ön testvérisége ellentmondásba kerül tehát az ön szabadságával és egyenlőségével. Sőt az ön egyenlősége is ellentmondásba kerül az ön szabadságával. Ezeknek a szavaknak hajdan olyan értelmük volt, mint cselekvés, valamivel való szembenállás, átalakító tényező. Az élet egy pillanatát jelentették, amely sohasem fejezhető ki állapotokkal. Ma üresen kongnak, akár a dob. Tartalmukat vesztett hangzatos fogalmakká váltak. Valami olyasmiben fejeződnek ki, mint 'Jó lenne, ha mindenki nagyon elégedett lenne!'. Ezzel aztán igencsak előrébb léptünk...

Arra lenne szükség, hogy az ön demokrácia-meghatározásába ne tartozzon többé bele például a francia hivatalnokok tömkelege, ez a mindennemű alkotást gátló fék, az ember szabványosítása, minden olyan transzcendensnek az elutasítása, ami korlátozza az embereket, viszont ugyanazzal a közös mértékkel köti össze őket, ezzel teremtve meg testvériségüket (az ön demokráciája azt feltételezi, hogy a munka szigorúan csak cseretárgy, ami persze ostobaság), végül pedig életünk folyamatainak értelemnélkülisége, ami visszataszítóan szegényes belső mozgásokra korlátoz bennünket. Ha az önök ifjúsága egy nap ráun a baseballra, s felfedezi a testvéreket teremtő elsőszülöttségi jogot, az apostoli mámort adó hajlíthatatlan hithűséget, ha játékszabályokat is követel magának, hogy megismerhesse a játék örömét - mit ajánl majd fel nekik?... A barlanglakó embernek, aki már biológiailag olyan volt, mint a mai ember, nem hiányzott Johann Sebastian Bach, s nem unatkozott baseball nélkül. Ám félő, hogy megtanítják neki ezt az unalmat. A nácizmus úgy terjedne az önök fiatalsága körében, mint tűz a pajtában. Fogékony rá. Akkor majd megpróbálhat küzdeni ellene. Terjedésének megakadályozásához azonban csak üres szólamok állnak majd a rendelkezésére, vagy egy belső késztetés, amely ennél az ocsmányságnál sokkal kívánatosabb és lelkesítőbb ugyan, de előzetes alkotó erőfeszítés híján semmiképpen sem tudja majd átadni másoknak. Az önök ifjúsága az után kap majd, amit kínálnak neki. Bibliájának fogja tekinteni a legelső verset, amelytől fellelkesül.

Gondolom, nem fogadja el, amit az önök ifjúságáról mondtam. Pedig igazam van. Számukra nem adatik meg sem az, hogy fiak, sem az, hogy testvérek, sem az, hogy szeretők legyenek, ahogy a titkokkal teli élet vagy a hazaszeretet megismerésének lehetősége sem (Amerika inkább csak egy földrész, mint nemzet). Nekik csupán az marad, hogy demokraták legyenek - vagyis, Ön szerint, hogy szeressék azt, amik. A demokrácia ugyanis nekik nemigen jelent egyebet. És ezzel a probléma egyáltalán nincs megoldva. "

- Antoine de Saint-Exupéry levele amerikai barátjának, 1941.