Elmélkedésnapló - 2008. augusztus 19.

Szabályok I.

Szabályok II.

" Ha egy játékban ellenfeled írja a szabályokat, nem csak abban képes irányítani, amit megtilt, hanem abban is, amit a szabályozási kereteken belül lehetővé tesz. Ha pedig egy ajtót nyitva hagyni kénytelen, legalábbis számítani fog az azon keresztül támadókra, a meglepetés ereje tehát teljesen elvész. Ellenfeled ezesetben kész tervekkel fog várni. Ha győzni akarsz, te ezért sem építhetsz kizárólag erre, a szándékosan vagy kényszerből nyitva hagyott kiskapukra, mert csak gyengíted magad. Fontos részei ugyan a stratégiának, de a stratégia fő eleme a meglepetés kell legyen.

Amíg az ellenfél látja, hogy szabályai szerint küzdesz, biztonságban érzi magát, mert valóban kontrollja van fölötted. Ha képes vagy szélesebb keretek között mozogni, az ellenfél számára kiszámíthatatlan leszel, s emiatt félelmetes, mert nem tudja, honnan törsz rá. Eszerint kell tehát játszanod, különben a győzelem sohasem születik meg. "

- egy korábbi levelemből, 2008.

" A világon szerintem alapvetően kétféle törvény létezik. Az egyik olyan, amely az élet természet szabta korlátait rögzíti emberileg értelmezhető formában. A 'Ne hajolj ki az ablakon!' nem hatalmi parancs, hanem téged védő figyelmeztetés. Az 'Ide idegeneknek tilos a belépés!' nem természet szabta korlát, hanem valakinek a hatalmából származó önkényes szabály. Szükség van az utóbbiakra is, de fontos szem előtt tartani, ki, milyen felhatalmazással, és milyen okból szabja ki azokat.

Minél inkább természetes alapokra épül egy hatalom, annál inkább csak a törvények első kategóriájára épít (ilyenek az erkölcsi törvények, a természet törvényszerűségei, de a Tízparancsolat is). Hiszen a hatalom feladata, hogy a közösséget védje és szolgálja, nem pedig hogy erejét fitogtassa. Minél mesterkéltebb ugyanakkor, annál több második kategóriás szabályt hoz, hogy a te lehetőségeidet bekorlátozza.

Fontos azonban látnunk a különbséget a kettő között. Máskülönben szolgaságot és szabadságot sem leszünk képesek soha megkülönböztetni egymástól. És tévesen hisszük majd a valódi emberi szabadságunk nyomorgó szolgaságnak, vagy egy diktatúra elnyomását jótékonyan gondoskodó államnak. "

- egy korábbi levelemből, 2008.