Az alábbi néhány sor részlet egy számomra kedves személynek szánt ajándék-írásból. Remélem, nem fogom megbántani, ha e rövid részletet ars poeticaként más számára is olvashatóvá teszem.

A rendszerváltozás és a liberális charta margójára; a korombeli fiataloknak ajánlva.

" . . . Mégis: kegyes voltál alattvalóidhoz. Sejtetni engedted királyságod titkát.

Mi mégsem hódoltunk be neked. Lázadók voltunk, kik alig tudták még, milyen az igazi szabadság. Csak hittük, hogy értjük a víz folyásából, a szél zúgásából, s a madarak röptéből.

De nem eszméltünk a Te igazságodra. Mert mit ér a madarak szabadsága, ha egyik hely olyan, mint a másik? Ha fészket bárhol rakhatsz? Pedig a repülés öröme az, ha tudod: hazatérve a föld ismét magába fogad. Szív és gondolat szabadsága ez, melyet igazán törött szárnnyal ért meg az ember. Mert magasból a lenti élet olyan sivár.

Az elsuhanó fában senki nem látja meg a majdan belőle készülő hajlékot. Az otthon kandalló-melegét, amelyért bárki röghöz térne, ha kint oly hideg az éjszaka.

Nehéz meglátnunk az élet e titkát. Hogy újra otthonná válik a föld, ha az ember biztos talajon jár."