Egy teológiai tárgyú dolgozatban olvastam egyszer: „A misztérium: olyan titok, amit velejéig áthat az ajándékozás öröme”. Ennek szellemében született a Mysteriad, azaz a misztériumok gyűjteménye. Ha a gyűjtemény „misztérium”-aira valamilyen (irodalmi) műfaji meghatározást próbálnék ráerőltetni: formailag cím nélküli, rövid, tömör, szabadosan fogalmazva a létezés és az élet, a világ és Isten egy-egy titkát megragadni és átadni próbáló, elmélkedésre szánt prózai egység. Tartalma „lelki rejtvény”: olyan titok, amit velejéig áthat az ajándékozás öröme. Isten és a világ ajándékozó öröme az ember felé, és a misztérium szavakban megfogalmazni próbálójának öröme mindazok felé, akik nyitott lélekkel, elmélkedő szándékkal olvassák sorait. Ennél több azt hiszem, nem is kell hozzá.
Az eredeti Mysteriad, mint kötet, három részből tevődött össze: „Én – a tükör titkai”, „Te – a világ dolgai”, és „Az Úr – ami a szemnek láthatatlan”. Ezek tartalmából segítő szándékkal állítottam össze az alábbi, rövid válogatást. Bízva abban, hogy mást is segítek a titkok keresésében és azok másokkal való megosztásában. Legyetek bátrak és nyitott szívűek, ha pedig kincset találtok, osszátok meg (egy)mással!
„Ahol a kincsetek, ott a szívetek.”
Hóhérok törvénye ez: nincs ok, csak akarat; nincs cél, csak igazság.
Hüvelyében nyugvó kard bizton jövő csatát hirdet.
Sosem rozsdál a fegyver, ha a háború ígéretét bírja.
Harag és szeretet csak látszatra más.
Mert a harag: a lekötetlen törekvés küzdelme.
A szél tépte szárny rabsága.
A meg nem fogott cél felé vezető út.
A harag: a mindenség szeretete.
Arc nélküli ember halálát nem siratja senki.
Nem új eszme, éhség szül forradalmat.
Sosem új a háború: a fegyver lesz csak más.
És halott ember már nem tud sírni.
Nem új igazság, unalom hoz változást.
Sosem új a részlet: az egész lesz csak más.
És észrevétlen az alkatrész, ha nem a világot mozgatja.
Nem hibáztathatod a gyermeket, amiért még nem felnőtt.
Nem hibáztathatod a magot, amiért még nem érett gyümölccsé.
Rabbá teszi mag a fát.
Búzaszem a kenyérnek börtöne.
A folyamat adja meg a dolgok szépségét.
Nem a VAGYOK, hanem a LESZEK.
Elásott kincs gazdaggá teszi az egész országot.
Elásott kincs az otthon értelmére tanít.
Hálás a Föld az emberért.
Minden kalász, minden megtermett búzaszem egy halott bolygó hálazsoltára
Istennek egy egyszerű szántóvetőért.
(A parlagon hagyott mező pedig őérte
könyörög.)
Szépnek lenni annyi, mint harcba szállni a szükségszerűséggel.
Szépnek lenni annyi, mint hiábavalónak lenni.
És a hiábavalóság megfoghatatlan.
Semmi sem lehetetlen.
A csoda a búzaszem türelméből születik.
A kenyérré válás szüntelen vágyából.
Csak hiszed, hogy boldog vagy.
Megtanultál szeretni.
Amire szót alkotsz, könnyen sebezhető.
Aminek nevet adsz, elpusztítható.
Ha fegyverem a megfoghatatlan, halhatatlan vagyok.
Alkoss szót a szeretetre, s az Istent is hirdetni fogják.
Hidd a kimondhatatlant, s a mennyek országa épülni fog.
Meg nem hallgatott fohász az imádság értelmére tanít.
Látszat-hit a megfogalmazás rabja.
Az üdvösség a szeretet misztériuma.
És a szeretet minden nyelven ugyanaz.
Nem kárhoztathatod Istent útjaiért.
Nem számít a hogyan, ha a Kinyilatkoztatás eszközévé válik.
Az Igazság nem az érvekben rejlik.
Mert szóval bármit bizonyíthatsz, ha akarat támasza az érveknek.
Az Igazság a hit törvénye.
És a csendnél nincs meggyőzőbb hittérítő.