Elmélkedésnapló - 2008. szeptember 18.
Gyufásskatulyába próbálom gyűjteni a csillagos eget.
Nekünk tényleg "Mohács" kell? A munkában tudunk még osztozni, a sikert azonban már mindenki hajlamos magának követelni. Vagy a kudarcot másra osztani. Mi egyelőre amíg a munka tart, addig nem harapjuk egymást.
Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de tökéletes gazemberség, amit az XY csapat (immár jóideje) művel. De túljutottam már azon a ponton, hogy vitatkozni kezdjek ilyenekről, különösen olyan helyzetben, amiben engem - teljesen jogos és érthető módon - senki sem kérdezett.
Mert tömegek általi elismertség nem célom, semmiben sem akadályoznak az igaztalan vádak, hogy a munkámat végezzem. Ha akadályt gördítenek elém, megtalálom az utat, hogy kikerüljem. Ha nem találok utat, majd török. Az igazságtalansággal a munkám igaza szálljon harcba. Túl sokszor tapasztaltam meg, hogy a szavaimmal játszva megerőszakolhatom a logikát.
Ezért nem érdekel az sem, hogy mindenki saját virtuális világában a történések mindig csak őt igazolják. Túl sok itt a "naugye!"-magyar. Nem érdekel, hogy kinek van igaza. Csak az, ha a Hazám épül. A saját igazamat ezért bármikor boldogan beáldoznám.
Nem érdekel, ha - mert a figyelmet ráterelik - újabb ember délibábot kerget. Ha leállnék foglalkozni vele, az itthoni helyzetbe már évekkel ezelőtt beleőrültem volna. Bajtársam az, aki túllát a délibábokon. Mindenki más csak pályán kívüli néző, drukker, vagy áldozat.
Nem keresek máson önigazolást, és nem leszek más igazságának próbája. Ha kell, hallgatok, mert a hallgatással töltött idő csak azt hozza ki az emberből és helyzetből, ami a válaszom nélkül épp benne van. Néha pedig kölcsönösen kell ez a tisztánlátáshoz.
És ha több akarok lenni, elsősorban magamnál akarok többé válni. Egymás közt csak a közös dolgokban léteznek hierarchiák, egyedül azokban van ugyanis összehasonlítási alap. Most még csak a munkában, de ha majd megtanuljuk a sikert és kudarcot is közössé tenni, azokban is mindenki jól megtalálja a helyét. Addig pedig ezekben tőlem mindenki maradjon "király". Ha jólesik így: t.i. a maga négyzetméternyi birtokán. Engem ennél azért sokkal jobban lelkesít, ha olyan birodalomban lehetek szolga, ahol a siker vagy kudarc belül mindenkit ugyanúgy gazdagít.