Hegyeket mozgattam,
De elhagyott erőm,
Vihart szelidítenék,
De elsodor az ár.
Lázár újra gyolcsban pihen,
Kenyér és hal sincsen már,
Átkozva szól az egykor néma,
S ki vak volt: most sötétben jár.
Kő kenyérré nem változik!
Nem őriznek angyalok!
Sosem lesz a Föld az enyém,
Vért bár érte izzadok!
Íme, hogy elszegényedtem:
kiüresedtek az álmaim.
Nehéz lett az álmok terhe,
Egy világ súlya vállamon,
Légy erős, ó cirenei!
Álmaimat hordozod.
Csend.
Csend.
Álmok csendje.
Hideg kinn az éjszaka,
Reszketnek a csillagok,
Sziklasírom börtönében,
Csak én vagyok...
Csak én vagyok...
Álmok nélkül.
Álmaim nélkül.
Nem alhatok.
- Elmélkedésnapló, 2009. június 29. -
" Péter és János a kilencórai imádság idején fölment a templomba. Éppen akkor vittek oda egy bénán született embert, akit mindennap letettek a templom úgynevezett Ékes-kapujánál, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen. Amikor meglátta Pétert és Jánost, amint épp be akartak menni a templomba, alamizsnáért könyörgött. Péter Jánossal együtt rátekintett, és így szólt hozzá: 'Nézz ránk!' Erre rájuk emelte tekintetét, abban a reményben, hogy kap tőlük valamit. Péter azonban ezt mondta neki: 'Aranyom, ezüstöm nincs, de amim van, neked adom: A názáreti Jézus Krisztus nevében állj fel és járj!' Jobb kezénél fogva fölsegítette, mire annak nyomban erő szállt a lábába és a bokájába. Egy ugrással talpon volt, és tudott járni. "
Apostolok Cselekedetei, 3. fejezet, 1-8.
' Írni-olvasni nem tudok, mesterséghez nem értek. Szorgos múltam sohasem volt, csodádat itt irigylik, másutt pedig nem hiszik: s léhának vélt szolgának jutalmul ki adna foglalkozást? A felmenőm mind meghalt, gyermekem nem születhetett, barátaim, kik kenyerére számíthatnék, nincsenek. Járó lábhoz sosem szoktam. Nézz hát meg jól, Uram, átkozom neved: a nyomorommal az egyetlen megélhetésemet vetted el! '
S másnap a koldus, ép lábát maga alá gyűrve, ugyanott könyörgött másoktól alamizsnát.