Elmélkedésnapló - 2007. szeptember 16.

 

Vers a hidraulikus depresszióról

Végtelen ciklusba zárva

 



(Mark Ho szobrászművész alkotása)


Pornophonique: Sad Robot

My steely skin is covered
By centuries of dust
Once I was a great one
But now i'm dull and rust
An oily tear i'm crying
Can you feel the pain
Of the sad sad robot
And it's driving me insane?

I can't turn back time nor history
So my life became a misery
I have to face the destiny
Nobody cares anymore

Sad sad robot
I'm a sad sad robot
I'm a sad sad robot
All alone

I'm a sad sad robot
I'm a sad sad robot
I'm a sad sad robot
I'm all alone


Pornophonique: Szomorú Robot

Fémes bőröm befedi
Az évszázadok pora
Valaha a legjobb voltam
De most ócskavas és rozsda
Olajos cseppet könnyezem
Érzed-e a fájdalmat
Ami e szomorú robotban ég
És őrületbe kerget?

Nem forgathatom vissza az időt, sem a történelmet
Így lett életem mélabú
Szembe kell néznem a végzettel
Senkit sem érdeklek már

Szomorú, szomorú robot
Egy szomorú, szomorú robot vagyok
Egy szomorú, szomorú robot vagyok
Egyes egyedül

Egy szomorú, szomorú robot vagyok
Egy szomorú, szomorú robot vagyok
Egy szomorú, szomorú robot vagyok
Egyes egyedül vagyok

Ajánló: töltsd le a zeneszámot innen, és hallgasd meg!

 

"Most már nagyon unom." - szólt az automata, és megszakította végtelen ciklusa futását.