Elmélkedésnapló - 2009. március 4.

B.Zs.B.-nek

Együtt

Mi

- Nézz fel az égre! Látod, a zsinórjaid hol érnek véget?
- Nem.
- Mert a kettőnk zsinórjait egyazon szálakból fonták. Ezért a mieinknek nincs végük. Ahol Te végződsz az égben, ott kezdődök én...
(A "Zsinóron" című bábfilm nyomán)

Elmélkedésnapló - 2010. május 15.

Senki nem akadályozhatja meg, hogy lehunyjam a szemem, ha boldog vagyok. Olyan ez, mint a csűrök ajtaja vagy ablaka. Ha teli van a csűr, becsukják őket. Bennem vagy, mint csodálatos termés.

Persze okozok neked fájdalmat. Persze okozol nekem fájdalmat. Persze, vannak fájdalmas pillanataink. De ez a lét velejárója. Abban, hogy tavaszt teremtünk magunknak, benne van a tél veszélye is. A jelenlétben pedig a távollét kockázata.

Hát áldott legyen az én tél-veszélyem! Nem kérem azt, hogy kerüljön el ez a kín. Azt kérem, hogy sohase aludjék ki bennem a szerelem. Nem akarok évszakok nélküli esztendőt. Nem akarok irányok nélküli bolygót, ahol semmihez nem kerülünk közel, és semmitől nem lehetünk távol.

Add, hogy tudjalak még szeretni. Maradj nekem olyan fontos, mint a fény.

(AdSE+Rpat)

Elmélkedésnapló - 2010. szeptember 21.

Raffai Sarolta: Fénylő csöndben

Mindent elmondtunk volna már?
Egymást kutatni szavunk nincsen,
hang, hogy magához menekítsen -
nézlek. Hallgat a szád, s a szám.

bámulni tündöklésemet
szívben, szavakban, kézmelegben.
A csoda-híd fent rezzenetlen -
s a csönd itt egyre fényesebb