2006. október 23.

Aki ma tüntetésen megjelenik, tüntetésen való részvételre bíztat, vagy olykor tüntetésről csak az igazságot írja, az "pszichés ráhatásával", vagy "demonstratív jelenlétével" "az alkotmányos rend megdöntésére irányuló kísérletben", vagy "csoportosan elkövetett, különösen nagy vagyoni kárt okozó garázdaság, valamint hivatalos közeg elleni erőszak bűntetteiben felbujtóként" segédkezik. Amíg ez csak szóban hangzik el vezetők szájából, az embernek még röhögni lenne kedve, de ha mindezt rendőrségi, bírósági eljárásokban foganatosítják, az már kevésbé tűnik viccesnek.

Nem fogok hazudni, hogy védjem magam. Sem szóval, sem hallgatással, eljátszva, mintha nem történt volna semmi. És erre bíztatnálak: ti se tegyétek.

Amit a rendőrök október 23-án műveltek, jogtalan, és embertelen.

A Kossuth teret egy megegyezés és bizalmi viszony felrúgása árán oszlatták fel, majd a konyhasátor késeit, gázrezsóit mutogatva magyarázzák, hogy "ugye UTÓLAG te is látod, hogy jogos volt?".

Az emberek vissza akartak menni a Térre - a rendőrök támadtak.

A könnygáz-gránátban nem a gáz a szar. Felgyújtja a ruhád, a hajad, és ha eltalál, alatta maradsz. A gumilövedéket pedig csak egy elmebeteg ítélhette oszlatásban használhatónak - a meglőttekről biztos láttátok a képeket. Leginkább a HírTv-n.

Nem tudom tömegoszlatásnak ítélni, ha lovasrendőrök egyik oldalról karddal rohamoznak, a pánikszerű menekülés egyetlen lehetséges útvonalát pedig egyenletes és folyamatos gránátesővel zárják el.

Nem tudom jogosnak ítélni, ha a rendőrök beszorítanak az épp csak véget ért Fidesz-nagygyűlés hazafelé igyekvő tömegébe, majd várakozás nélkül lőnek, soroznak gránátokkal.

Elkeserítő bizakodó, hitetlenkedő néniknek-bácsiknak könyörögni, hogy meneküljenek, mert a rendőrök hamarosan az Astoriához érnek, és mi már tudjuk, hogy valószínűleg senkit nem kímélnek majd. Akkor sem, ha törvényes és bejelentett ünnepi rendezvény békés résztvevőiről van is szó.

Sokkoló 6-8 éves kislányt látni félelemtől remegni, és sírógörcstől fuldokolni. Apukájával keresi a kiutat, de sűrű a tömeg; "Nem lesz semmi baj, nem lesz semmi baj" - nyugtatod, a füled mellett pedig már süvítenek is a gránátok.

Igen, sok a sérült - "tüntetői" oldalon (a rendőrök legfeljebb a saját könnygázuktól kaptak hányingert). Kétszer ennyi lenne, de sokan nem mernek kórházba menni, mert bár nem csináltak semmit, félnek a bebörtönzéstől, az előzetes-beli fogolykínzásoktól. Ahogy az is fél, aki mégis hősiesen cipeli a véresre, ájultra lőtt társát a mentők+rendőrök felé. Nesze neked egészségügyi reform: máris mennyi pénzt spóroltunk az el-nem-látottakon...

Megkaptuk a próbatételünket. Mindenki megmutatta az igazi arcát - az arcot, amit egy maszk és csuklya, egy parancsnoki utasítás, vagy a választók akarata nem fedhet el.

Sohasem gondoltam volna, hogy csőcselékek között fogok megtalálni ilyen rengeteg nagyszerű, hősies, és tiszta embert. Tudom, hogy a rendőrök között is sok ilyen van: volt is szerencsém egyikőjükhöz. Kár, hogy egyéni sorsokkal a televízió méltánytalanul keveset foglalkozik.

Sohasem gondoltam volna, hogy a testvérek, barátok, bajtársak száma valójában végtelen.

Utóirat: Gergényi elvtárs természetesen igyekezett leszögezni, hogy kizárólag a "tüntetők" a felelősek az Astorián történtekért. Mégiscsak ők voltak, akik a lövöldöző rendőrök felé haladás helyett aljas módon inkább a hátrálást választották. Itt az indexes cikk, aminek egy részéről egyszerű paraszt-intelligenciával megállapítható, mekkora kamu, másik részéről pedig az tudja ugyanezt elmondani, aki az eseményeken jelen is volt.

Utóirat #2: Megdöbbentem, hogy milyen sok fiatalon volt ma - 24-én - valamilyen demonstratív segédeszköz (póló, nemzeti színű kitűző vagy karszalag). És hogy mennyire nő az ilyen fiatalok száma. Bizakodó vagyok, hogy talán a tegnapi nap mégsem válik valótlanságok, vagy beletörődő hallgatás martalékává.