Galileo project/Galileo Mission Part II/Galileo Europa Mission/ Jelentés azonosítószám-3465/5600/BRT akta Mérési eredmények beérkezési ideje: 1997.december-1998.április Megnevezés: Élet utáni kutatás az Europán Eredmények: A Jupiter Europa nevű holdján elvégzett vizsgálatok eredményeinek összegzése és tudományos kiértékelése érdekes és rendkívül figyelemre méltó jelenségeket tárt fel. A Galileo project 95/20-as részfeladatának az Európán esetlegesen kialakult élet nyomai után való kutatás volt a célja. A szonda nem várt, mondhatni igen meglepő felvételeket készített mind a Solid State Imaging (SSI) systemmel, mind termografikus felvevővel. Ezen eredmények összegzését a következő pontokba foglaltuk: 3465/1, Az élet kialakulásának feltételei; az Europa adottságai (lásd még: 3485/5600/LRT akta) 3465/2, Kráterképződmények elemzése, különös tekintettel az Umber kráterre (lásd még: 3412/5600/GRT akta) 3465/3, Az égitest hőmérsékleti képének nem várt elemei, a jégréteg felületi redarmentizációs vizsgálatának eredményei (lásd még: 3453/5600/GRT akta és 3456/5600/GRT akta) 3465/4, Végkövetkeztetések, feltételezések, javaslatok Összefoglaló: 3465/1 Az élet kialakulásának legalapvetőbb feltételei a következők: a,-folyékony víz jelenléte az égitest felszínén b,-állandó energy input c,-biogén elemek jelenléte a megfelelő közegben (elsősorban hidrogén, szén, nitrogén, oxigén, kén, foszfor), valamint több szervetlen elem (pl. kálium, vas, vagy akár olyan vegyületek, mint például a kemoszintézisben hasznosítható hidrogén-szulfid) Vizsgálataink is erre a három területre tértek ki leginkább. a,Folyékony víz jelenlétét az alábbi eredmények bizonyítják (lásd még image no. 1395-1503/1800): -káoszrégiók szerkezeti képeinek vizsgálatából egyértelműen kiderül, hogy a jégfelszín állandó mozgásban van, (amire az elcsúszási repedések is utalnak), valamint a termografikus elemzésből egyes területek igen lassú felengedésére és újrafagyására következtettünk -lemeztektonikához hasonló folyamatok is megfigyelhetők a felszínen, mivel sok helyen ékszerű, sötétebb kéregbenyomulásokat láthatunk, amelyek a Földi szubdukcióhoz hasonló eseményekre engednek következtetni. Ebben az esetben azonban valószínüleg magma helyett folyékony víz szivárog fel a mélyebb rétegekből, mivel a hold külső jégburkának összetétele állandó marad -a Pwyll kráter szerkezeti képe szintén víz jelenlétére utal. Keletkezése 30-10 millió évvel ezelőttre tehető. Valószínüleg valamilyen meteor becsapódásának az eredménye; az ütközési törmelék sugárirányba szóródott szét. A háromdimenziós szerkezeti kép elemzése során kiderült, hogy a kráter rendkívül sekély (kb. 7-8 méter mélységű), ezért eredeti mélységét nem ismerjük, azonban a kb. 700 méteres központi csúcs az őt körülvevő peremrészek fölé magasodik, tehát a becsapódáskor bekövetkezett felmelegedés során a peremhegyek leolvadtak, valamint a mélyebb területekről víz felnyomulása történt, amire a kráter környékén lévő sötétebb törmelékréteg jelenlétéből, valamint ennek elmozdulásából következtettünk. Összegezve bizonyosan mondható, hogy kb. 200 000 m-re a felszíntől folyékony vízréteg található, amely jelentősen befolyásolja a jégfelszín felületi képének alakulását. b, Az élet széleskörű elterjedéséhez elsősorban autotróf élőlények szükségesek, amelyek szervesanyag-szintéziséhez valamilyen állandó energiaforrás szükségeltetik. Az Europa esetében ezek lehetnek a Napból jövő fénysugarak (kb. 680-700 nanométeres hullámhosszúságú tartomány), vagy a hold belsejéből származó termikus energia. Ha feltételezzük, hogy az Europa hosszú idő alatt hűlt le ilyen mértékben, lehetséges, hogy valaha az egészet valamiféle ősóceán borította, esetleg kezdetleges légkörrel, ami az idők folyamán elillant. Ez okból talán a régmúltban kialakulhatott a felszínén élet, ami mára vagy eltűnt, vagy a mélyebb rétegekbe húzódott. Amennyiben az utóbbi következett be, úgy biztosan állíthatjuk, hogy ezek az élő szervezetek ma már a hold belső, termikus energiáját használják ki. Ezért az Europa esetében feltételezhetően a jégburok alatt kemoszintézis alakulhatott ki, mivel itt találhatóak inkább meg a megfelelő körülmények; fotoszintézis pedig a jégburok felületén, vagy az ősóceán felsőbb rétegeiben. Az utóbbi élőlények mai jelenlétének rendkívül kicsi a valószínüsége, elsősorban az itt található zord körülményeknek, valamint a folyékony víz és a megfelelő légkör hiányának köszönhetően, fotoszintetizáló élőlényeket pedig biztosan nem találunk a fény nélküli mélységi rétegekben. Ezért inkább a mélységi kemoszintézist folytató élőlények jelenlétét gyaníthatjuk. Mivel folyékony víz jelenléte szinte bizonyosan kimondható, megfelelő hőmérsékleti tényezőknek is teljesülnie kell, elsősorban a mélyebb rétegekben tapasztalható mélységi magmatikus folyamatok miatt. Az ezen hőtermelő magfizikai folyamatok elég hőt termelnek a felettük található szilárd kéregen lévő víz megolvasztásához, és így az élet kialakulásához. Mivel a jégburok alatt lejátszódó eseményekről kevés az információnk, ezért csupán feltételezéseink vannak. Lehetségesnek tartjuk a mélységi vizekben elég nyersanyag és hőenergia található a kemoautotróf élőlények életbenmaradására, de ezeknél fejlettebb, összetettebb élőlények jelenlétére aligha van esély. c, A megfelelő szerves vegyületek kialakulásához, mint tudjuk, elég ha az adott környezetben olyan egyszerű vegyületek találhatóak, mint például víz, ammónia, metán, és hidrogén-szulfid (Stanley Miller-kísérletek). Ezen vegyületek egymással való reakciója során bonyolult szerves molekulák, és végső soron élő szervezetek is kialakulhatnak. A reakciók beindulásához azonban megfelelő mennyiségű aktiválási energia szükséges. Stanley Miller kísérletei bizonyították, hogy ilyen energiaforrás lehet a Napból érkező ultraibolya sugárzás, a légkörben történő elektromos kisülések (villámok), vagy az adott égitest belsejében lezajló radioaktív folyamatokból származó termikus energia. Mint már említettük, a megfelelő elemek jelenlétét feltételezhetjük, de biztosat nem mondhatunk, ezért ezen terület további kutatását a jövőre bízzuk. -Mint tudjuk az egyes égitesteken megtalálható élet kétféle úton jöhet létre: vagy az adott helyen alakul ki, vagy más, idegen közegen (pl. meteoron) transzportálódik. Mivel az Europán esetlegesen kialakulhatott élet utáni kutatáshoz közvetlen mintagyűjtés, valamint mélységi fúrások szükségeltetnek, ezért ezen területen való kutatás csupán egy újabb expedíció indítása után hozhat eredményeket. A Galileo Europa Mission (Galileo Mission Part II) csupán a külső forrásból származó élet vizsgálatára alkalmas, ezért a továbbiakban inkább ezzel foglalkozunk. 3465/2 A jégréteg vizsgálata során (a víz fagyási tulajdonságainak ismeretében) háromféle külső formakincs fajtát különítettünk el: -lineáris repedések, törésvonalak, flexik -becsapódási kráterképződmények -káoszrégiók. Beható vizsgálatnak a becsapódási kráterképződményeket vetettük alá, mivel ezek lehetnek más bolygókról szállított élet forrásai. Különös figyelmet szenteltünk az Europa legnagyobb krátereire. The five large impact structures on, Europa are Pwyll, Cilix, Umber, Tyre, and Mannann'an. Ezek közül csupán hármat tartunk témánk szempontjából említésre méltónak (további érdeklődés esetén lásd még a GRT aktacsoportot). Impact structures with diameters of more than 20 kilometers are rather rare on Europa. Tyre is most unusual. While the effective crater, which is somewhat larger than the prominent large bull's eye feature, is about 40 kilometers (25 miles) across, the entire structure is much larger. The concentric rings display relatively little relief. Some of the smaller craters near Tyre were formed by material ejected by and then redeposited from the impact which formed Tyre. One hypothesis for such characteristics is that the impactor which formed Tyre penetrated through an icy crust into a less brittle layer. While Pwyll, Cilix, and Mannann'an also display shallow crater depths for their size, they more closely resemble similar sized craters on two neighboring moons of Jupiter, Ganymede and Callisto. Perhaps the impactor did not punch through the upper crust during these events. This might have been the case if the impacting body was smaller or weaker than in the case of Tyre or if the crust was thinner at the location of Tyre during the impact event. The structure of Pwyll on Jupiter's moon, Europa, was photographed during the sixth orbit of the spacecraft around Jupiter. This impact crater is located at 26 degrees south latitude, 271 degrees west longitude, and is about 26 kilometers (16 miles) in diameter. Lower resolution pictures of Pwyll Crater taken earlier in the mission show that material ejected by the impact can be traced for hundreds of miles across the icy surface of Europa. There is a dark zone in and around the crater is material excavated from several kilometers (a few miles) below the surface. Two important images comprising the mosaic around Pwyll were taken on February 20, 1997 from a distance of 12,000 kilometers (7,500 miles) by the Galileo spacecraft (image no.1425-26/1892). The area shown is about 120 kilometers by 100 kilometers (75 miles by 60 miles). All images were taken by the SSI system on NASA's Galileo spacecraft. Bármennyire is fontos a Pwyll valamint a Tyre kutatásaink szempontjából, életnek semmi nyomát nem leltük a környékükön, ezért arra a következtetésre jutottunk, hogy az itt becsapódott meteorok nem tartalmaztak élő szervezeteket, vagy legalább is azok nem voltak képesek életben maradni a meglehetősen zord körülmények között. Ezért ezen kráterek további vizsgálatát a jövőben a geológiai szakcsoportra bízzuk. A legnagyobb meglepetést azonban az Umber kráter okozott (image no. 1427-1430/1892). Szerkezete teljesen szimmetrikus, középvonalai különös X formára emlékeztetnek. Átmérője mintegy 12-15 km (8-10 miles), vonulata kb. 50 m magas. Vonulatának felszíne meglepően sima, a víz természetes fagyási tulajdonságainak szinte teljesen ellentmondanak szerkezeti adottságai. Mindezen figyelemfelkeltő tulajdonságai behatóbb vizsgálatokra sarkalltak bennünket. Lehetőségeink szerint szinte minden vizsgálati módszert bevetettünk a kráter titkainak megfejtésére, azonban az élet utáni kutatás ezen állomása nem volt problémáktól mentes. 1997 februárjában Dr Rose Newland, a geofizikus szakcsoport vezetőjének javaslatára a Galileo's Europa flyby alatt a spacecraft méréseket végzett az Europa mágneses terének feltérképezése, valamint a mágneses északi és déli pólus helyének megállapítása érdekében a rászerelt magnetométer segítségével. Megállapítást nyert, hogy a hold mágneses tere kb. 1/4-szer erősseb mint a Ganymede-jé. A spacecraft kb. 5 relatív koordináta-elmozdulásonként küldött információt az adott hely mágneses teréről. Azonban a műszer az Europa déli szélesség 45 foka és nyugati hosszúság 243 foka felett hirtelen óriási értéket mutatott, végül zavart észlelt (a helykoordinátákat utólag lettek megállapítva). A felszíni vizsgálatok eredményei alapján behatároltuk a furcsa terület pontos helyét és képét, és meglepődve tapasztaltuk, hogy a magnetométer pontosan az Umber kráter felett akadt ki ! Mérési eredmények: helykoordináták térerősség Glauber skála szerint SL 29 WL 239 2.3 SL 33 WL 240 2.6 SL 37 WL 241 2.5 SL 41 WL 242 3.8 SL 45 WL 243 24.9 SL 49 WL 244 nem adott jelzést SL 53 WL 245 nem adott jelzést SL 57 WL 246 2.4 (a magnetométer mérési eredményeinek részletesebb, grafikonos ábrázolását lásd 3405/5600/GRT akta A/4-es függelékében) 3465/3 A hold felületét természetesen termografikus, és felületi redarmentizációs méréseknek is alávetettük, amelyek szintén nagy meglepetést okoztak az Umber kráter esetében. Az Europa felszínén átlagosan 65-230 K hőmérsékletértékeket mértünk, azonban az Umber kráter ismét különös kivételt képezett. Annak ellenére, hogy a mérés során a Nap sugarai is melegítették a képződményt a kráter belsejének hőmérsékleti képe az 50-273 K-es méréshatár esetén sötét foltot mutatott. A 10-50 K-es méréshatár még mindig nem adott megfelelő barlántisztaságot, azonban a 0-10 K-es termoszínképelemző kimutatta, hogy a kráter belsejének hőmérséklete 0,000000001387 K (1,387ů10-9 K) !!! Ez azért meglepő, mivel köztudott, hogy a világűrben a leghidegebb hőmérséklet a 2,7 K (-270 řC), ennél az égitesteken csak melegebb lehet, főleg a belsejükben lezajló hőtermelő reakciók miatt. Kimondhatjuk, hogy természetes úton (főleg tartósan) nem alakulhat ki az egész világegyetemben 2,7 K-nél alacsonyabb hőmérséklet. A Földön is csupán e században sikerült ennél hidegebbet (az 1 K törtrészét) készíteni modern technikai eszközökkel, de ilyen alacsony hőmérsékletet még Földi körülmények között, mesterségesen sem sikerült előállítani. A felületi redarmentizációs vizsgálatok sem hoztak kevésbé meglepő eredményeket. A spacecraft Fedélzeti Redarmentációs Berendezése (XYZ[rövidítés]) az Umber kráter felett meglepően nagy értéket mért és anyagrendezetlenséget naxált. Az eredmények alapján a kráter mélyedéseiben az atomok White-nyüzsgése, és így a részecskék rezgési és mozgási energiája jóval nagyobbnak adódott, mint a környezet atomjainak energiája. Ez viszont teljességgel ellentmond a termografikus mérések eredményeivel, hiszen a nagyobb energiájú részecskék hőmérsékletének nagyobbnak is kell lennie !! (a további részletekért lásd 2134/5600/PRT aktát) Amennyiben a mérési eredményeink helytállóak, két eshetőséget kell számba vennünk: vagy olyan természeti jelenséggel állunk szemben, amely ellentmond eddigi kutatási eredményeinkkel és tapasztalatainkkal, vagy feltételezhetjük értelmes, idegen (földönkívüli) lények tevékenységét. Mielőtt azonban elhamarkodottan ítéletet mondanánk e kérdés felett előbb mélyrehatóbb vizsgálatnak kell alávetni az Europa Umbernek nevezett kráterét, illetve magát a holdat mind külső, mind belső adottságait tekintve. 3465/4 A pontos mérési eredményeink alapján kimondhatjuk, hogy az Europa felszínén életet nem találtunk, a jégburok alatti környezet vizsgálatára nem nyílott alkalom. A felszín képződményi közül a kráterjelenségekre szenteltünk különös figyelmet, melyek közül az úgynevezett Umber kráter mutatott meglepő és szokatlan tulajdonságokat. Mind a magnetométer, a termográf, és a redarmentizátor különös, eddigi tapasztalatainknak ellentmondó eredményeket hozott. A kráter és környezetének felülete egyaránt tükörsima, feltételezhetően mesterséges megmunkálás nyomait viseli magán. Kimondhatjuk: a Jupiter Europa nevű holdján is valószínüleg földönkívüli, intelligens lények tevékenységének lehetünk tanúi. Ezen ok miatt javasoljuk a lehető legrövidebb időn belüli extended mission megindítását, amely elsősorban az Umber kráter, valamint a mélységi rétegek beható vizsgálatát tűzné maga elé. Mivel a közvélemény érzékenyen reagálna kutatási eredményeinkre, tanácsosnak tekintjük egy speciális cenzorbizottság felállítását a NASA Központi Kutató Intézetben, mely kizárólag a Galileo Mission anyagainak ellenőrzésén dolgozna, valamint a megfelelő dokumentumok zárolását, a legrövidebb időn belül. Közli a NASA Központi Kutató Intézetének asztrobiológiai szakcsoportja: Dr. Peter G. Simons csoportvezető Dr. Thomas A. Wilcox Dr. Sophia Donnaway Dr. Sarah Roberts Dr. James Lawson Dr. Abraham Roth Dr. Peter Gimlet Akta lezárásanak időpontja: 1999.február.23. Zárolás kelte: 1999.március.31. Zárolási kód: 1587253AD