Nemrég a kollégiumi adattáramból előkerült egy 2002-2003 környékén írt levelem, amelyet a Tényeket Tisztelők Társaságának szántam. Történt ez annak apropóján, hogy a Természet Világa folyóirat (amelynek James Randi által kiírt szkeptikus pályázatát annak idején volt szerencsém megnyerni egy cikkemmel) több számában megjelentek a keresztény nézeteket sértő írások az ún. szkeptikus rovatban. Ebben James Randi úr és néhány lelkes kollégája a Bibliát és egyes keresztény tanításokat vesznek górcső alá, hogy "tudományos", "tényeket tisztelő" szemszögből azok mennyire állják meg a helyüket. Gondolok elsősorban a Bibliában említett csodákra, az imádság erejére, a keresztények vallásos buzgalmára. Persze a cikkek szerzői korántsem rejtik véka alá a kereszténység iránt érzett ellenszenvüket. Teszik pedig mindezt egy tudományos folyóirat hasábjain.

Szóval annak idején (miután hithű katolikusként magamat is a gúnyolódás célpontjának éreztem) felháborodásomból egy levél született, melyet aztán egy, a folyóirat szerkesztőivel jó viszonyban lévő barátom ellenzésére nem adtam fel. Hiba volt, azóta is bánom.

A levelet mindenesetre megőriztem, és talán tartalmaz néhány olyan gondolatot, ami mást is érdekelhet. Gondolok leginkább olyanokra, akik érdeklődnek a vallás és a természettudományok kapcsolata iránt.

A levélben említett Természet Világa cikkek az újság internetes honlapján fellelhetőek, de kérésre magam is rendelkezésre tudom őket bocsátani. Azonban levelem konkrét tartalmuktól függetlenül is értelmezhető.

A levélhez jó elmélkedést kívánok:

Rafipeti a tatu

Tisztelt Tényeket Tisztelők Társasága!

Mindenekelőtt engedjék meg, hogy nagyszerű munkájukhoz, abban való kitartásukhoz gratuláljak és ezért Önök felé őszinte megbecsülésemet fejezzem ki. Magam is rendkívül fontosnak tartom a tudomány népszerűsítésének ügyét, az azt lejáratni, vagy segítségével a tudományban kevésbé jártas emberekből anyagi hasznot húzni kívánó emberekkel szembeni fellépést. Úgy érzem, ez irányba tett elkötelezettségemről Önök is megbizonyosodhattak 2000-ben, amikor engem James Randi-díjban részesítettek hasonló téren tett szerény fáradozásaimért.

Amiért azonban most mégis úgy döntöttem, hogy Önöknek levelet írok, az kivételesen az, hogy immár nem első alkalommal kellett szembesülnöm a vallás tárgykörét véleményem szerint nem megfelelően kezelő írásukkal a Természet Világa folyóirat oldalain. Kérem engedjék meg, hogy ezúttal ne az Önöket maximálisan támogató, munkájukban örömmel részt vállaló, hanem az aktív vallásos életet élő, hívő (katolikus) ember véleményét osszam meg Önökkel, s az e témát érintő, a Természet Világa természettudományi közlöny szkeptikus rovatában megjelent írásokkal szemben fogalmazzak meg kritikát (egy korábbi cikk szerzője James Randi, míg az legutóbbié Paul Kurtz).

Bár mind Randi úr és Kurtz úr számos megállapításával egyetértek, leginkább mindkettőjük, a tudománytól sok kérdésben eltérő nézőpontot képviselő vallásokhoz való hozzáállásuk zavar. Nem érzem jogosnak és kellőképpen megalapozottnak, hogy kritizálják egyes vallások hittételeit, liturgikus szokásait (imádság), általuk tisztelt személyeket. Méltatlannak és merésznek tartom a vallásos emberek természettudományos műveletlenségére - sőt, olykor alacsony szellemi képességére - való gyakori célozgatást, az Önök részéről pedig még idézet szintjén sem tudom elfogadni világ népességének többségét jelentő hívő emberek összehasonlítását holmi iszákos egyénekkel (lásd Meskó Attila írásának fejlécét). Különösen visszásnak tartom, hogy a felsorolt állításokat a megfelelő cikkek kivétel nélkül mind tényként tüntetik fel.

Minden, tudományokban jártas ember tisztában van azzal, hogy a természettudomány, mint önálló logikai rendszer saját axióma- és fogalomrendszerrel rendelkezik, s kizárólag ezen axiómákból és fogalmakból, valamint az empirikus úton végzett megfigyelések segítségével próbálja a természeti jelenségeket, azok közötti kapcsolati viszonyokat, összefüggéseket leírni. Az így, logikai úton kidolgozott, megfigyelések által igazolt törvényszerűségek megfogalmazásából aztán a technikai alkalmazáson keresztül a tudomány az emberi élet megkönnyítőjévé, segítőjévé, tehát: részévé válik. Hogy a tudomány által adott természeti modell, valamint a vallásos világmagyarázat működik (pro és kontra ha hagyják), nem személyes meggyőződés kérdése, hanem a történelem által is igazolt tény. Hogy egyben ez azt is jelenti-e, hogy közülük bármelyik is abszolút igazságot hirdet, vagy hiteles leírást ad: e kérdés eldöntésére úgy érzem sem én, sem Önök nem vagyunk hivatottak s képesek.

A vallás, és az annak logikai megalapozását jelentő teológia, a természettudományhoz hasonlóan önálló axiómarendszerrel és vizsgálati módszerekkel rendelkezik, éppen ezért semmiképpen nem vethető össze azzal. Úgy érzem ezt Randi úr és Kurtz úr egyaránt figyelmen kívül hagyja. A két logikai rendszer axiómáinak tudatos vagy akaratlan összekeverése szükségszerűen vezethet ellentmondásokra: ezt ilyen terjedelmes írásokkal alátámasztani teljesen felesleges vesződség.

Mindezeken felül úgy gondolom, hogy Kurtz úr összes felsorolt kérdése rosszul megfogalmazott: mindegyik a tudomány alapfeltevéseiből kiindulva próbálja meg annak magától értetődőségét sugallni, hogy a vallási hit teljes mértékben valótlan feltevésekre épül. Valamennyi kérdés összefoglalható olyan, helyesebbnek mondható formában, hogy vajon egy önkényesen választott axiómarendszerből kiindulva tudunk-e adni olyan világmodellt, amely a tapasztalható valóságnak egy hiteles leírását adja, s ezen felül következnek belőle az említett jelenségek IS? S ebből a világnézetileg elfogultnak semmiképp nem mondható kérdésre viszont - megfelelő előképzettség birtokában - magától értetődő igennel válaszolhatunk (ajánlom figyelmükbe Aquinói Szt. Tamás: A teológia foglalata című igen terjedelmes, összefoglaló jellegű művét).

A teológiának különben sem volt soha elsődleges feladata eldönteni, vajon a bibliai kinyilatkoztatásból mi értelmezhető szó szerint, és mi nem. Az igazi feladat annak eldöntése: mi az, ami belőle lényeges, és mi nem. Hogy a betlehemi csillag természeti jelenség volt-e, vagy közvetlen isteni beavatkozás, érdekes vitatéma lehet, de lényegét tekintve abszolút felesleges kérdés. Hogy a tér valójában hány dimenziós, a természetben objektíve létezik-e "erő", "hatás", vagy akár számok - alkalmazhatóságuk, hasznosságuk szempontjából megintcsak teljesen lényegtelen. A szószerintiség kérdése hit szempontjából csak annyiból számít, hogy mennyiben következik ebből a krisztusi életvitel, mint ahogy egy matematikai vagy fizikai modellnél is csak az számít, hogy sikeresen leír-e egy konkrét jelenséget/jelenségkört.

A tudományos redukcionizmus helyességében, a kauzalitás létezésében, a világ emberi ésszel való felfoghatóságában, az emberi érzékek, mérési módszerek hitelességében, s általában az objektív valóságban való hit (hogy csak néhányat említsek a természettudomány legalapvetőbb feltevéseiből, s akkor még nyíltan megfogalmazott axiómákról nem is esett szó) akármelyik vallás hittételeihez hasonlóan nem több, mint egy gondolatkör megalapozása. Mégis helyesen tesszük, ha ezeket - amennyiben a gyakorlatban hasznosnak bizonyulnak - közös alapként használva próbáljuk meg a természetet az ember szolgálatába állítani. Fontos azonban, hogy tisztában legyünk korlátainkkal, vallás és tudomány területén egyaránt. Ennek figyelmen kívül hagyása nemcsak nevetségessé teszi az általunk képviselni kívánt gondolatvilágot, de hosszútávon az szükségszerűen tekintély nélkülivé és hiteltelenné is válik mások szemében. Ez tudományra éppúgy igaz, mint bármelyik vallásra.

Ha mi magunk nem tisztázzuk az oktatás során modellünk alkalmazhatósági, érvényességi körét, sajnos pontosan azzal segítjük elő az "áltudományok" terjedését, amelyeknek éppen a legfőbb fegyvere a különböző logikai és erkölcsi rendszerek összemosása. Tudjuk jól, hogy az áltudósok vagy a sajátjaikhoz hasonló gátlástalan módszerekkel, vagy erről az oldalról megközelítve támadhatóak. Nem kétséges: jóllehet bármely általuk hirdetett parajelenség akár valós is lehet (itt most nem az egyértelmű csalásokról beszélek), megismételhetetlenségük és mérhetetlenségük következtében semmiképpen nem utalhatjuk azokat a természettudományok körébe. Pontosan ott követik el a hibát, sőt, véleményem szerint komoly etikai vétséget, hogy csupán hiteles, széles körben elfogadott alapot keresve mindezeket belehelyezik valamiféle tudományosnak, vagy épp vallásosnak beállított köntösbe ("...már Jézus is így gyógyított!...", stb.).

Úgy gondolom, tényeket tisztelőkként nem az a feladatunk, hogy kimondjuk: nincsenek természetfölötti jelenségek, hanem hogy ez, meg ez az általunk aktuálisan vizsgált jelenség nem természetfölötti eredetű, még akkor sem, ha egyesek annak akarják láttatni. Csak ezen elvet figyelembe véve lehet arra elegendő erkölcsi alapunk, hogy nagyközönség számára is világossá tegyük: amit egyes csodadoktorok, ufókutatók művelnek vagy hirdetnek, az nem tudomány, s ők sokszor pontosan tudományos műveltségükkel élnek vissza, amikor emberek tömegét ámítják el.

Hangsúlyozom: amit írtam egy vélemény. Nem a vallásos emberek véleménye, nem is a tudomány feltétlen híveié, és legfőképpen nem abszolút igazság. Csupán EGY ember őszinte véleménye. Mintahogy a Paul Kurtz és James Randi által írt cikkek is azok, a vallás eredetéről, szerepéről, jogköréről vallott nézeteikkel együtt. Még ha a tálalás módjával nem is értek teljes mértékben egyet, természetesen jogosnak tartom, hogy Önök, mint a tények tisztelői vallással kapcsolatos kérdésekkel is foglalkoznak, csak nem ezen a téren: nem a bibliai, teológiai, valláserkölcstani kérdések tisztázásában, megoldásában kell segíteniük az Egyházat, hanem a napjainkban töménytelen "álcsodát" produkáló csalók leleplezésében. Biztos vagyok benne, hogy a történelmi egyházakkal való kölcsönös együttműködés ezen a téren igen gyümölcsözővé válhatna.

Tisztelettel kérném Önöket: az általam leírtakat legalább fontolják meg, és kérem, hogy mások vallási meggyőződését (különösen egy ilyen nagy tekintélyű tudományos folyóiratban) tartsák nagyobb tiszteletben. Csak így remélhető, hogy munkájuknak a jövőben nagyobb támogatói bázist tudnak majd biztosítani.

A fent leírtak egy részét, ha nem is ilyen egyértelmű formában, de korábban már díjnyertes pályamunkámban is kifejtettem. Őszintén sajnálnám, ha így utólag derülne ki, hogy a díjat nem a dolgozat tényleges mondanivalójára, hanem rajta keresztül mások nevetségessé tételére kaptam. Ilyen körülmények között ugyanis nem tudnám az Önök díját büszkén felvállalni.

Őszinte tisztelettel, bízva megértésükben,

Raffai Péter,

Randi-díjas egyetemi hallgató