Elmélkedésnapló - 2008. június 22.
" Úgy tűnt, hogy az állatok mindig olyan módon viselkednek, hogy az őket megfigyelő ember filozófiájának igazságát bizonyítsák. Ez a megsemmisítő felfedezés igen széles területre érvényes. A XVII. században az állatok vérengzők voltak, de Rousseau hatására kezdték a nemes lelkű vadember kultuszát példázni... Viktória királynő uralkodásának egész időszakában a majmok mind erényesen monogámok voltak, de a léha húszas években erkölcseik a baljós hanyatlás jeleit mutatták. (...) Azok az állatok, amelyeket az amerikaiak figyeltek meg, eszeveszetten száguldoztak fel-alá, míg egy véletlen folytán rá nem bukkantak a megoldásra. Azok az állatok viszont, amelyeket németek figyeltek meg, csendben ültek és mindaddig vakargatták a fejüket, amíg eszüket használva el nem jutottak a megoldáshoz. Egészen bizonyos, hogy a megfigyelések mindkét csoportja teljesen megbízható, amint az is biztos, hogy egy állat azt tesz, amit a felvetett probléma jellege meghatároz. "
Bertrand Russell: Filozófiai fejlődésem (részlet)
" Állati viselkedésként nem a biológiai létezők nagyobb egyedszámú kollektíváját egységként kezelő, átlagos viselkedési mintát interpretáljuk, szemben a személyes találkozások miatt szükségszerűen észlelt egyedi viselkedésminták 'emberi'-ként való minősítésével? A teljes emberi népességre - az egyéni magatartásformák kiátlagolódása miatt - nem csupán ugyanúgy a faj- és létfenntartásra irányuló viselkedést vehetjük számba, amelyek tipikusan 'állati viselkedésként', más szóval 'ösztönként' vannak interpretálva? Ha egyénileg figyeljük állatok viselkedését, nem ezért tűnnek olyan 'emberszerűnek'? Nem lehet tehát, hogy csupán a megfigyelt, a megfigyelővel tudatosan vagy tudattalanul kapcsolatba került egyedek száma határozza meg, mit nevez a megfigyelő 'emberi', és mit 'állati' viselkedésformának?
Nem lehet továbbá, hogy egy állati egyed viselkedését 'emberszerűnek' minősítő magatartás csupán az emberi megfigyelő tudatalatti önreflexiójának eredménye? "
" A forradalmaknál én nem látok valódi ideológiai hátteret (soha), azt szerintem az ezt szakmaként művelő elemzők találják ki mindig hozzá, és írnak cikkeket, könyveket róla. Ennyi embernél, ennyi akaratnál nem is látom lehetségesnek, hogy a résztvevők ilyen vagy olyan eszmék mentén, vagy vezért követve csoportosuljanak. Amire te gondolsz, szerintem a kiscsoportos puccs, de az más kategória.
10-20-100 embernél még tudsz beszélni ideológiákról, vezetőkről, mert az egyéni akaratok még itt-ott elkülöníthetők. Aztán egy bizonyos szereplői számskálán már elmosódik az egész, az egyéni akaratok 'kiátlagolódnak', valami együttes tendenciává. Erre a sokszereplős rendszerre aztán olyan ítéleteket mondani, olyan tárgyalásmódot követni, mint egyénekre, pontosabban kevésszereplős rendszerekre, szerintem téves gondolkodás.
Épp ilyennek látom pl. az ember-állat elkülönítést, sok szempontból. Ha megvizsgálod egy ember 1 napját, sok értelmes cselekedetet fedezel fel benne, látod az okokat, okozatokat, az egyéni sorsot, akaratot. Látod az önreflexiód: a te (definíciószerűen) "értelmes" életeddel való hasonlóságot a napi viselkedésben. Ha 1 000 000 ember egyetlen napját figyeled meg, és felteszed a kérdést: mit csinált az az egymillió az egyetlen nap alatt - csak olyan válaszokat tudsz adni, hogy 'evett', 'ivott', 'szerelmeskedett', mert egymillió ember egy napjában már kb. csak ennyi a közös. 1 000 000 ember tehát úgy tűnik, mintha 'állatszerűen' viselkedne, hiszen csak olyanokat csináltak közösen egy hétköznapon, amit állati ösztönlények.
Aztán ha az állatokat is megvizsgáljuk, feltűnik, hogy ugyanez a helyzet. Amikor kiválasztasz egyetlen egyedet, és figyeled, rácsodálkozol, mennyire 'emberszerű' egy napja, mennyire 'értelmes', mennyire emberszerűen viselkedik (pl. egy kutya, egy ló, stb.). Szerintem ezen átesett már minden figyelmes állattartó, vagy Jane Goodalltól Diane Fossey-ig minden jó etológus. Persze, mert egyedet vizsgáltál, amit emberek között, vagy csak a saját magadat figyelve is, a mindennapjaidban! A 'lovak', 'kutyák', 'majmok' (tehát az állati kollektíva) viszont már 'állatszerűen' viselkednek: esznek, isznak, szaporodnak. Magyarul: követik a létfenntartás és fajfenntartás ösztöneit.
Ezt a hosszú 'ember-állat' összehasonlítást kizárólag azért tettem, mert arra akarok rávilágítani: sok szereplős eseményeknél teljesen más törvényszerűségeket kell megfogalmaznod, mint egy-két szereplős eseményekben. Egyszerűen nem működnek az egyénekre kitalált fogalmak, modellek, kategóriák. Ezt a fizikusok pl. már rég felismerték: ebből született a statisztikus mechanika (nőtt ki a newtoni pontmechanikából), a termodinamikai gáztörvények (ahol már úgy mondasz törvényszerűségeket, hogy nem különbözteted meg az egyes gázatomokat), csak hogy néhány példát mondjak. Ezek már önálló tudományágak a fizikában, önálló fogalmakkal, amiket kizárólag a szereplők száma különített el a korábbi modellektől, tárgyalásmódokról.
Társadalomtudományokban, politikatudományban, de teljes egészében még biológiában sem honosodott meg ez a felismerés, ez a módszertan, pedig nagy szükség lenne rá. Mert szerintem hibás feltételezéseket szül, ha az egyéni leírásmódot követed sokszereplős rendszerekre (pl. ha azt hiszed, hogy sokmillió ember tette meg saját, személyes céljának egy háborúban, egy forradalomban azt, amit egy vezető egyénileg fogalmazott meg). Egyszerűen nem működik, ebből pedig rossz válaszok, cselekedetek születnek: a nem megfelelő problémafelismerés nem megfelelő problémakezelést von maga után. Éppen úgy, mint amit pl. az akkori karhatalmi vezetők csináltak '56-tal kapcsolatban, amikor egyéni szándékokat, ideológiákat kerestek egy kollektíva közös viselkedésében. És hallgattak ki, hurcoltak meg ezért sokakat, soha nem is létezett szálakat keresve.
Egyébként ez az egész problémakör vallásban, filozófiában is felmerült már. A fizikában rájöttek, hogy hibás a kezdeti természetfilozófiai feltételezés, hogy a világ leírására csak az 'analítikus' tárgyalásmód elég. Ti. az a tárgyalásmód, ami az 'egész' viselkedésének leírását csak a 'részek' leírásában használt fogalmakkal akarja elvégezni. Ezzel szembenáll a 'holisztikus' természetfilozófiai elképzelés, ami azt mondja, hogy a sokrészecskés 'egész' mérettartományában már olyan fogalmak jelennek meg, amik a különálló részeknél nem is léteznek, nem értelmezhetők. Egyetlen atomnak pl. nem létezik 'hőmérséklete', ez olyan fogalom, ami csak sokrészecskés rendszereknél jelenik meg. A sokrészecskés rendszer viselkedését pedig nem tudod leírni az egyrészecskékre kitalált modellekkel.
Önmagában az analítikus tárgyalásmód már csak azért sem működhet, mert lehetnek olyan egyéni tulajdonságok, amik mérési hibahatáron belül esnek egy részecske vizsgálatakor, de bonyolult módon összeadódhatnak, kölcsönhathatnak, makroszkópikussá erősíthetik fel egymást egy sokszereplős rendszerben. Ilyenekre nagyszerű példákat szolgáltatott a XIX-XX. században kidolgozott fizikai káoszelmélet (lásd: pillangóhatás) - kidolgozását megelőzően a probléma valójában nem is volt igazán jól körvonalazott.
A természettudomány ezen ágában tehát rájöttek már, hogy szereplőszámtól függően egymás mellett kell használni az 'analítikus' - részekre bontó - tárgyalásmódot, és a 'holisztikust' - átfogóan tekintőt - is. Érdekes, hogy a vallásokban is megvan ennek a problémának a nyoma: a nyugati vallások tételei inkább analítikusak, a keletiek inkább holisztikusak. Ugyanez a kettősség a nyugat-kelet által művelt tudományokban is megfigyelhető. Talán ebből is kitűnhet, hogy itt az emberi gondolkodás kétféle megközelítési módjáról van szó, aminek érdemes megteremteni a szintézisét.
Mindenesetre eléggé hajmeresztő, hogy társadalomtudományokba milyen szinten nem szivárgott még át ez a felismerés, alapvető fogalmak szintjén is mennyire dívik a nyugati természettudományokból átörökölt analítikus tárgyalásmód. Olyan tudományokban, amik talán épp sokszereplős (emberi) rendszerek kollektív viselkedését leírni hivatottak... Amennyire én látom, gyakran itt ma is a valóságtól egészen elrugaszkodott elméletek látnak napvilágot, erre az egyszerű okra visszavezethetően, s nem kevés kárt okozva... "
Egy korábbi vitalevelem nyomán