Gondolatok az ellentmondásokról

- Elhangzott a Csücsop 10. „Magok” Kiscsoport ráhangolódásán; Raffai Péter, 2010. április 29. -

A hit ellentmondásairól, az élethivatás ellentmondásairól

Példák: Istenkeresők és nemhívők gyakori kérdései

„A végtelen Isten hogyan lehet jelen a világban, mint véges ember?”

„A hatalmas Isten hogyan lehet egészen jelen a kicsinyke kenyérben és borban?”

„Hogyan lehet Isten három és mégis egy?”

„Ha Isten jó, és a világot jónak teremtette, hogy lehet abban mégis jelen a gonoszság?”

„Vajon a mindenható Isten tud olyan sziklát teremteni, amit nem tud felemelni?”

Mi ezekben a példákban az ellentmondás természete?

Két fogalom szembeállítása történik, amelyekben az ellentmondás szellemi (logikai) természetű.

KÖVETKEZTETÉS: Az emberi ész/szellem, vagy csupán a kifejező emberi nyelv nem alkalmas arra, hogy feloldjon olyan ellentmondást, ami lényegileg tőle távol áll.

Hogy ez mennyire így van (nem csak a hit igazságaiban):

Az asztrofizikus kutató példái a tudomány világából

a, A részecske-hullám kettősség (az elektroné, fotoné – bármely mikrorészecskéé, amely a megszokott emberi méreteknél sokkal-sokkal kisebb)

- Kísérletek igazolják, hogy az elektron egyszerre hordozza magán egy pontszerű (véges) részecske és egy kiterjedt (végtelen) hullám tulajdonságait. Ez igazoltan nem mérési hiba, hanem a mikrovilág lényegi természete – és felfoghatatlan, felold(hat)atlan ellentmondás a tudományos kutatói elme számára.

Mit kezd az ellentmondással a tudós?

Nem legyint rá, nem hagyja ott, nem ábrándul ki a tudományból. Bár nem képes feloldani, de tevékenyen felvállalja, és épít rá! Ma csak ezért lehetnek számítógépeink, elektronmikroszkópunk, fotocellánk, napelemeink!

Tanulságok (szerintem):

- „Isten annyira az ellentmondások Istene, amennyire a tudomány az ellentmondások tudománya.”

- Az ember nem azért kapja az ellentmondásokat, hogy kihátráljon belőlük, vagy nemtörődöm elfogadásba süppedjen velük kapcsolatban, hanem hogy tevékeny életet építsen rájuk.

b, Az asztrofizika Ősrobbanás elmélete

- Olyan, megfigyelésekkel alátámasztott elmélet, ami azért született, hogy a látható világ mostani képét a régmúlt rekonstruálásával megmagyarázza. Az elmélet sok változáson és kiegészítésen ment keresztül, ahogy egyre több megfigyelési eredmény áll rendelkezésünkre. Ma már a látható Világegyetem jelenségeit nem tudjuk megmagyarázni az ún. sötét energia és sötét anyag létezésének feltételezése nélkül. Ezek természetéről, alkotóelemeiről semmit nem tudunk, és csak a látható világra kifejtett hatásukat látjuk, őket közvetlenül nem. Mégis, a Világegyetem összetétele a jelenlegi tudásunk alapján: 74% sötét energia, 22% sötét anyag, és az ismert, látott anyag - amit magyarázni akartunk az egész elmélettel - a Világegyetemnek csupán 4%-a!!

Mit kezd a (tudás)hiánnyal a tudós?

Nem legyint rá, nem hagyja ott, nem ábrándul ki a tudományból. Bár nem képes (még) válaszokat adni, de a hiányt tevékenyen felvállalja!

Tanulságok (szerintem):

- „Isten annyira a hiányok Istene, amennyire a tudomány a hiányok tudománya.”

- Az ember nem azért kapja a hiányosságokat, hogy kihátráljon belőlük, hanem hogy tevékeny életet építsen rájuk.

KÖVETKEZTETÉS:

A hit a tevékenyen felvállalt ellentmondás.

A hit a tevékenyen felvállalt hiányosság.

Akkor mi a különbség a tudós hite, és a keresztény ember hite között?

A tudós hite: „A világ létezik, és megismerhető.”

A keresztény ember hite: „A világ és Isten létezik, és megismerhető.”

A keresztény ember hite nem MÁS, a keresztény ember hite TÖBB!

Eddig csupa olyan ellentmondást néztünk, amelyek az emberi ész számára ellentmondások. De igaz, hogy csak az ész számára léteznek ellentmondások?

Az emberi szív ellentmondásai:

- az ellenségszeretet, avagy „szeretem azt, akit nem szeretek”.

- a hétköznapok „úgy utállak, de úgy szeretlek” érzései, avagy „nem szeretem azt, akit szeretek”.

- a szenvedés szeretete, annak szeretete, aki bánt és szenvedést okoz (lásd a szenvedő Avilai Szent Teréz szeretetét Isten felé: „Teréz, aki a barátom, azt megfenyítem! [Jel. 3:19 nyomán]” „Uram, már értem, miért van olyan kevés barátod...”)

Isten nem azt mondja, hogy az ellenséged ne mondd az ellenségednek, hanem azt, hogy SZERESD az ellenséged (méghozzá tevékenyen)!

Isten nem azt mondja, hogy a szenvedést ne mondd szenvedésnek (vö. a megfeszített Krisztus: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” [Márk 15:34]), hanem hogy VÁLLALD FEL azt!

Konklúzió (szerintem):

Feloldhatatlan ellentmondások léteznek, vallásnak és tudománynak egyaránt lényegi részei. Nem kihátrálást vagy megfutamodást kell, hogy szüljenek, hanem tevékeny életet. Ellentmondások csak annyira nincsenek, amennyire TI felvállaljátok őket.

Az ellentmondásoknak ugyanis létezik feloldása, de a feloldásra nem az emberi ész vagy szív képes. Az ellentmondásokat a tevékeny, tanúságtevő ember oldja fel, személyes életével. A keresztény hit ellentmondásainak feloldása az ÉLETSZENTSÉG maga.