Elmélkedésnapló - 2010. március 5.

Ha még nem ismered a napló filozófiáját, kérlek olvasd el, mielőtt továbblépnél!

" Mi, magyarok, sohasem voltunk hódító, győztes tudatúak. A mi tudatunk kegyelemtudat, és ez a harcmodorunkban is öröklődött, ahogy a magyar népben is. Mi a Szűzanya népe vagyunk, hozzá rendelnek, a Szűzanya pedig 'kegyelemmel teljes'. Mi azt a területet, amit felajánlottunk neki, azt akartuk csak megőrizni. Ha az uralkodó azt akarta, hogy az országhatáron kívül harcoljon, akkor meg kellett egyeznie a közösséggel. A hátrafelé nyilazás is erről szól, és minden magyar emberben ez a kegyelemtudat benne van.

Gyermekkoromban, amikor sportközvetítéseket néztem, akkor ha nem magyarok küzdöttek más országok sportolóival, akkor én feltétlenül - különösen küzdősportoknál - a gyengébbnek szurkoltam. És amikor a gyengébb elkezdett jobb lenni, akkor elkezdtem a másiknak szurkolni. Az ember így egy permanens vesztés állapotában volt. És ez nem más, mint a kegyelemtudat. Ezt tévesztik össze gyakran a birkasággal. A magyar, hogyha feláll, és erőszakhoz kell folyamodnia, akkor annak a fájdalmát is érzi, akit megüt.

És a hátrafelé nyilazásban is erről van szó: a magyar tudta, hogy kivel harcol, és adott egy esélyt neki. 'Hát ne szaladj utánam! Megmarad az életed...' De őneki, mivel győztes tudata van, nem elég, hogy a másik fut, átérzi, hogy fél - hát elfutott már -, az még azt mondja, 'add ide az életedet is!'. És ebből lesz a halála.

Ez egy nagyon erőteljes harcmodor, mert amikor az ember valakinek háttal lovagol, mert menekülést színlel, abból megfordulni nagy lelkierő kell. És én azt gondolom, hogy előbb vagy utóbb ez meg fog történni a magyarsággal. Meg fog egyszer fordulni. "

Dr. Varga Tibor elmélkedése nyomán, "Csillagösvényen IV." DVD

Ismerős Arcok: Költők és Kígyóbűvölők

"Ez a demokrácia, nézzétek, ilyenekkel lőnek!"

Figyeltem csak a szemeket, ahogy a szél könnygázt hozott,
Ahogy a béke, no meg a szeretet, lassan haraggá változott.
Mint a megvetett áruló, ki az ellenséghez oson,
Úgy árult el engem is a saját szülővárosom.

Hittem, hogy az igazság bizony mindenek felett,
S azért, hogy ez így legyen az ember bármit megtehet,
De pont olyan törvényszerű, ahogy a fű zöld, az ég meg kék,
Lettem tisztes honpolgárból koszos csőcselék.

A kígyóbűvölők a viperát szorongatják,
A nagymamát lovakkal tapossák.
Adjon Isten!
A védtelen csőcselékre a múlt így köszön rá,
A költők meg a kékítőt oldják az ágyúvízben.

A hazugság akkor is hazugság, ha soha nem derül ki,
S nem úgy lesz gazember valaki, hogy azzá nevezzük ki.
Attól lehetsz ember majd, hogy mi az amit megteszel,
Emlékre vagy érdemes, vagy a múlt ködébe veszel.

A kígyóbűvölők a viperát szorongatják,
A nagymamát lovakkal tapossák.
Adjon Isten!
A védtelen csőcselékre a múlt így köszön rá,
A költők meg a kékítőt oldják az ágyúvízben.

Hittem, hogy az igazság bizony mindenek felett,
S azért, hogy ez így legyen az ember bármit megtehet.
Attól lehetsz valaki majd, hogy mi az amit megteszel,
Emlékre vagy érdemes, vagy a múlt ködébe veszel.

A kígyóbűvölők a viperát szorongatják,
A nagymamát lovakkal tapossák.
Adjon Isten!
A védtelen csőcselékre a múlt így köszön rá,
A költők meg a kékítőt oldják az ágyúvízben.