Elmélkedésnapló - 2010. február 24.

Ha még nem ismered a napló filozófiáját, kérlek olvasd el, mielőtt továbblépnél!

Megfigyeltem, hogy erkölcs és intellektus viszonylag ritkán jár együtt.
- Tetszik tudni, - mondta bugyutám - engem az Isten megvert jósággal. Nekem muszáj mindig jónak lenni. Mert ha egyszer rosszat tennék, hát hogy tudnám én azt kimagyarázni?

Barát

A barát az az ember, aki nem mond feletted ítéletet. Ő az, aki megnyitja ajtaját a vándornak, mankójának, sarokba állított botjának, nem unszolja táncra, hogy aztán megítélhesse tánctudását. És ha a vándor az utakat vidámító tavaszról mesél, a barát az, aki benne a tavaszt fogadja házába. És ha arról mesél, milyen borzalmas éhínség dúlt abban a faluban, ahonnan jön, akkor vele együtt szenved éhséget.

A barát az a rész az emberben, amelyik éretted van, és olyan ajtót tár ki előtted, amelyet talán soha másutt nem nyit ki. A barátod igaz, igaz minden, amit neked mond, és akkor is szeret téged, ha a másik házban mégis szidalmait szórja rád. A barát, akivel Istennek hála találkozol, és összeér könyökötök a templomban, az, aki ugyanolyan arcot fordít feléd, mint a tiéd; az ő arcát is ugyanaz az Isten világítja át, mert ilyenkor egyek lesztek, még ha odakint ő boltos, te meg hadvezér vagy is, vagy ha ő kertész, te meg távoli vizeken utazó tengerész. Ellentmondásaitok fölött rátaláltál, és most a barátja vagy. És hallgatsz mellette, nem kell tőle féltened belső kertjeidet, mert nem fog beléjük taposni.

Barátod az, akivel szeretettel fogadjátok egymást. Mert ő a te belső országod követe. Te pedig az övé. És amikor meglátogat, jól bánsz vele, leülteted, aztán hallgatod. És mind a ketten boldogok vagytok.

Barát az, aki ha hiányzik, mégis veled van. Barát az, aki ha veled van, mégis hiányzik.

(Saint-Exupéry + Rpat)

******************************************************************************************************************************

Missy Higgins: Where I Stood