Elmélkedésnapló - 2007. július 23.
Az St.Louis egy német óceánjáró hajó volt, melyet a németországi Bréma 'Bremer Vulkan' gyárában készítettek 1929-re, a Hamburg-Egyesült Államok vonal biztosítására.
A hajó Hamburg és New York között látott el transzatlanti személyszállítást. Később, a Gazdasági Világválság idején luxushajóvá alakítva hozott állami bevételeket.
A St.Louis-t azonban egy 1939-es útja tette hírhedtté, melyet 'Az elátkozottak utazása' című mozifilm is megörökít.
Az elátkozottak utazása
A St.Louis Hamburgból hajózott ki az Atlanti-óceánra 1939 májusában, fedélzetén 937 utassal, döntő többségükben (német) zsidó menekültekkel, akik a náci üldözés elől kerestek menedéket, közvetlenül a II. világháború előtt. A menekültek döntő többsége kimondottan a jómódú, vagyonos rétegből került ki.
A hajó elsőként Kubában próbált kikötni. Ott azonban a nyílt tengeren várakoztatták, mialatt a kubai kormány képtelen volt megegyezésre jutni az utasok szárazföldre lépésének díjszabását illetően. Az utasok vízbe ugrását és partra úszását megakadályozandó, a kubai kormány kisebb hajó armadát rendelt ki a St.Louis őrzésére, melyek a vizet éjszaka is folyamatosan reflektorokkal pásztázták. Kuba a menedéknyújtást végül megtagadta, ami a hajón kisebb zendülést eredményezett. Két utas kísérelt meg öngyilkosságot, több tucat másik ugyanezzel fenyegetőzött. 29 menekült számára ezután biztosították a bejutást Havannába. Négy közülük spanyol, kettő kubai (nemzsidó) állampolgár volt, 23 volt a Kubába beengedett zsidó utasok száma, köztük az egyik öngyilkossági kísérlet sérültjével.
1939. június 4-én Roosevelt elnök utasítására az Egyesült Államok is megtagadta a hajó utasainak partra engedését. A St.Louis ekkor Florida és Kuba között, a Karib-tengeren vesztegelt. Roosevelt eleinte pozitív szándékot mutatott az utasok egy részének befogadására, ám ez külügyminisztere, Cordell Hull, és a déli államok demokratái heves tiltakozását eredményezte - pártjából többen is komolyan megfenyegették, hogy a St.Louis beengedése esetén az 1940-es elnökválasztáson megvonják tőle a támogatást.
A St.Louis ezután Kanadába kért bebocsáttatást, de ott is visszautasítást kapott.
A hajó végül kénytelen volt visszafordulni Európa felé. Első megállóhelyén, Angliában 288 utas kapott menedéket, megmenekülve ezáltal a deportálástól. A maradék 619 utast a hollandiai Antwerpen kikötőjében tették ki. 224-üket Franciaország, 214 utast Belgium, 181-et pedig Hollandia fogadott be, biztonságot nyújtva a népírtástól, egészen ezen országok német megszállásáig. A hajó maga üresen tért vissza Hamburgba.
A befogadó országok zsidóságának túlélési arányai alapján Thomas és Morgan Witts Franciaországban 180-ra, Belgiumban 152-re, Hollandiában pedig 60-ra becsülte a holokausztot túlélő St.Louis utasok számát. A St.Louis eredeti, 936 zsidó menekültjéből tehát kb. 709 holokauszt-túlélő, és 227 elhunyt kerülhetett ki.
A St.Louis 1940 és '44 között a német haditengerészet szállítmányozó hajója lett. Szövetséges bombázások következtében súlyosan károsodott 1944. augusztus 30-án, Kielnél. A hajót teljeskörű javítás után kikötői szállodává alakították. 1946-ig látott el ilyen szolgálatot Hamburgban. A St.Louis-t 1952-ben végleg leselejtezték.
Bővebben:
Wikipedia
Holokauszt Enciklopédia
A USHMM on-line tárlata a St.Louis hírhedt útjáról