Elmélkedésnapló - 2007. július 16.

Boldog az az ország, ki maradásra képes bírni cigányait.

Összeállítás a magyarországi cigányságról

beás cigány dal, alternatív cigány himnusz

(A hivatalos, nemzetközi roma himnusz 1971 óta a 'Gélem, gélem' című oláh dal, szövegét 1969-ben írta Zarko Jovanovic egy népszerű szerb-roma szerelmes dal dallamára.)

A nemzetközi roma zászló (az 1971-es Roma Világkongresszus óta).
A kék sáv az eget, a zöld a földet, a kerék (csakra) pedig ősi indiai motívumként a mozgást, az örökös vándorlást szimbolizálja.

Történetiség

A 'roma' szó többes számú alak, 'cigányok'-at jelent. A romák történetiségét leginkább nyelvi kutatások tárták fel.

A romák őshazája az észak-nyugat indiai Pandzsab. Jelentése: pandzs = öt, ab = folyó, ami az Indus és mellékfolyói szabdalta vidék adottságaira utal. (A mai magyarországi cigány nyelvjárásokban is az ötös számjegyet pandzs-nak mondják.) A romák kiszolgáltatott helyzetben voltak az őshazában, az akkor a mainál erősebben élő kasztrendszerben a hierarchia legalján éltek, a páriák csoportjában, kiszolgálói voltak a felettük lévőknek. Elvándorlásuk, mely később életmóddá vált, valószínűleg ennek tudható be. A romák a történelem viharai során háborúskodás helyett a passzív ellenállást és az elvándorlást válaszották. Útjuk a perzsa birodalmon át vezetett, majd két részre szakadt: az egyik ág Egyiptomon keresztül később a mórokkal spanyol területekre került, a másik az örményekhez, majd görög/török/román területeken át a Balkánra és kelet-európába vándorolt. Vallásuk mindig tartózkodási helyükhöz idomult (keresztény/muzulmán/egyéb), mindenkori hitvilágukat mégis szinte soha nem felülírva, hanem sajátos szintézisbe hozva.

Magyarországon a cigányság nagyobb arányú betelepedése a török hódoltság után, a XVIII. században következett be, a felvilágosult abszolutizmus korában. Mária Terézia intézkedései nyomán szisztematikusan jöttek a romák főleg az Alföld térségébe. Őket nevezi a szakirodalom az ún. kárpáti cigány csoportnak. A királynő jóhiszemű elképzelése az volt, hogy a török hódoltság következtében kipusztult vagy elmenekült magyar lakosság helyére telepíti a romákat, s a mezőgazdaságban hiányzó munkaerőt velük pótolja. A romákat ezért 'újmagyaroknak' is hívta. Nem ismervén a romák történetét, vállalkozása kudarcba fulladt: a félnomád életet élő, a kézműiparba csak éppen belekóstoló romák alig ismerték az állattenyésztést, növénytermesztéssel pedig soha nem foglalkoztak. Mária Terézia másik téves és brutális törekvése volt a roma kisgyermekeket (2-4 éves kortól) kiemelni a családból, elvenni a szülőktől, és magyar parasztcsaládokhoz adni. Így - gondolta - a gyermekkori szocializáció földművelő környezetben fog végbemenni s a romák részt fognak venni a magyarországi mezőgazdaság újjáélesztésében. Ennek az elgondolásnak valóra váltása ugyancsak meghiúsult: a roma családok kohéziós ereje hatványozottan nagyobb fokú a gádzsó (nem roma) családokénál. A gyermekekhez való kötődés számukra életfontosságú, nem véletlen, hogy roma asszonyok a legritkább esetben vállalkoznak abortuszra, a férfi családfő pedig egyenesen megtiltja a művi beavatkozást. A XVIII. század ilyen értelmű 'családpolitikája' ezért nem szüntette meg a vándorlást, sőt az egyre erőteljesebbé vált: megindult az elvett gyermekek utáni keresés, a gyermekek szökése, a romáknak a parasztokkal szembeni konfrontációja. Újra előtérbe került az üldözöttség tudata, hisz a hatóságok erőszakosan fogtak hozzá a letelepítéshez, 'jogtalannak', 'törvényellenesnek' tartották a gyermekek visszavételét édes szüleikhez.

A XIX-XX. század a romák nyelvi- és réteg-betagozódását hozta magával: a magasan kvalifikált muzsikus rétegtől kezdve a putrilakó családok életviteléig szélessé vált a skála.

A holokauszt a magyarországi romákat is tragikusan érintette. Európa-szerte félmillió roma esett a népírtások áldozatául, ebből a náci megszállásig a romáknak (a zsidósághoz hasonlóan) viszonylagos menedéket nyújtó Magyarországról deportáltak száma 25-30 000.

A szocialista diktatúra rétegspecifikusan kezelte a romák helyzetét, megfeledkezve, vagy inkább elhallgatva az etnikumspecifikus oldalt. Mindez azt jelentette, hogy a szociális mezőben igen sok pozitív intézkedés történt (telepek felszámolása, lakásépítés, szociális intézkedések, iskoláztatás, analfabetizmus megszüntetése, stb.), az identitástudat fejlesztése, a roma kultúra megőrzése, ápolása, fejlesztése azonban a háttérben maradt vagy csak másodlagos szerepet kapott.

Csak a hetvenes évek végén kezdett éledni a szemlélet, hogy önazonosság-tudat nélkül nincs személyiségfejlődés. Elsősorban a roma értelmiségiek voltak e gondolat zászlóvivői, akik alkotásaikkal (irodalom, képzőművészet, zene, tánc, nyelvészeti kutatások, néprajzi gyűjtőmunka) egyre inkább sürgették a szemléletváltást. Ennek kiteljesedése csak a rendszerváltással kezdődött meg, s a folyamat jelenleg is tart.

Nyelvi, etnikai alcsoportok Magyarországon

A kárpáti romák Indiából hozott anyanyelvüket teljesen elveszítették, nyelvileg asszimilálódtak. Őket, az immár magyarul beszélő (magyar) cigányokat nevezik 'romungróknak', és a hazai cigányság 70%-át alkotják.

A magyarországi cigányság másik nagy csoportja a 20%-ot kitevő oláh cigányság (egyes helyeken 'kolompároknak' hívják őket). Ők eredeti, Indiából hozott nyelvüket beszélik. A nyelvben foglalkozás szerinti törzsi elkülönülés kisebb eltéréseket eredményezett, egymást azonban megértik. Ilyen nyelvjárás a lovara (lókereskedő), colara (szőnyegkereskedő), cerhara (sátoros), masara (halász), fodozovo (kovácsok), romano rom (rézműves), kherara (házaló), csurara (késes), drizara (üstfoltozó) stb. A nevezett nyelvjárások közül irodalmi szerepe miatt a lovári (lové=pénz szóból) nyelvjárás vált elterjedtebbé.

Főképp a Dél-Dunántúlon telepedett meg a harmadik nagy cigány csoport, a magukat 'bailar'-oknak, vagy 'beás' cigányoknak nevező populáció (a szaknyelvben: 'román cigányok'). Ők a XIX. század végén, illetve a XX. század első évtizedeiben telepedtek át Erdélyből és a Havasalföld vidékéről. Indiából hozott nyelvüket elvesztették Romániában, és magukkal hozták a múlt századból eredő, a román nyelvújítás előtti nyelvállapotot. Áttelepedés előtti sorsuk rendkívül keserves volt, még a múlt században is rabszolgaéletre kényszerítették őket. Teknővájó cigányoknak is nevezik őket, mivel erdőben élve famegmunkálással foglalkoztak: teknőt, fakanalat és más használati eszközöket készítettek. Földbevájt kunyhókban, putrikban éltek, később költöztek a falvak peremére, ahol külön az ún. cigánysoron éltek. Létszámuk ma kb. 8-9%-át teszi az összroma populációnak hazánkban.

Elenyésző számban (főleg a Dél-Dunántúlon) jelen vannak még az német és vend cigányok is, valamint az ún. vályogvető cigányok, akiket a magyar cigányok oláh cigánynak, az oláhok pedig magyarnak tartanak.

Alap: http://gportal.hu/gindex.php?pg=3217137

Zenei kultúra

Fontos különbséget tenni cigányzene és cigány népzene közt. A zenészek Magyarországon és külföldön is a magyar cigányok, a romungrók. A magyarországi cigányok közül a magyar cigányok általában nem rendelkeznek cigány népzenével, hanem a magyarság zenéjét érzik a sajátjuknak. Kivételt képeznek a főleg Nógrád megyében élő kárpáti cigányok.

Érdekesség, hogy a magyar cigányok és az oláhcigányok Celldömölkön például egymástól elkülönültek, egymással nem keveredtek. A Celldömölk melletti Alsóság muzsikus cigányai az oláhcigányoktól átvett dalaikat ezért a rádióból és a televízióból tanulták meg, egymást annyira nem szívelhetik. A Heves megyei Kölcsén a zenész magyar cigányok és a vályogvető cigányok álltak ellenséges viszonyban egymással. A muzsikus cigányok emiatt egyáltalán nem zenélnek a vályogvető cigányoknak, és egyáltalán nem is ismerik a dalaikat.

A teknővájó beás cigányok leginkább román népdalokat énekelnek, de ismernek délszláv, magyarországi és erdélyi magyar régi stílusú dalokat is. Az oláhcigányok és a vályogvető cigányok dalkincse őriz magyar, szlovák, román, délszláv dalokat, s más népek által nem ismert saját dalkészletük is van.

Híres történelmi cigányprímások pl. Bihari János, Dankó Pista és Czinka Panna.

Alap: http://gportal.hu/gindex.php?pg=3836687

Ajánló: roma szépirodalom

(Felvetés: van-e összefüggés aközött, hogy a zsidóság "gój"-nak, a japánok "gájdzsin"-nak, míg a cigányság "gádzsó"-nak nevezi a nem a népcsoportjukhoz tartozó embereket? Elvileg a legerőteljesebben kultúrafüggő szavak ezek, mégis mennyire hasonló alakúak ugyebár...)